Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 

VISSZATEKINTŐ

INASÉVEK

...Azt mondják, egyszer mindent meg kell tanulni. Vagy ha megkeverjük, úgy is jó: mindent egyszer kell megtanulni. Mert igaz ugyan, hogy az
XXXX. év telén, amikor első alkalommal kelt útra mindenre elszánt és semmitől meg nem riadó kicsinyke bandánk, már jónéhányunk kezéhez tengernyi vér tapadt, sőt! volt közöttünk olyan is, aki már akkora rutinnal küldte az ólból a füstölőre a pórul járt négylábúakat, hogy rossz szájak szerint közben el is aludt néha! De mondom, hiába volt meg többünkben emez ősi mesterség minden csínja- bínja, hiányzott mindőnkből az az addig ismeretlen érzés, ami csak akkor keríti hatalmába a csendes böllért, ha mindazon cselekedeteit, melyek mesterségéhez tartoznak, tömeg közepette, nagy nyilvánosság előtt követi el! Az a csodálatos, "majd én megmutatom" (persze először majd én besza***ok- behu***ok) érzés, ami olyan, mint az első szavalatára készülő kisdobos-nyakkendős kiskamasznak a falusi kultúrház szinpadán - amikor a párttitkárelvtárs is ott ül az első sorban -, na az egy életre megmarad!
Ezt éltük át valamennyien első közös böllér-kalandunk színhelyén, Napkoron.

...

,,Azután, hogy már bátrabbak lettünk, új helyszinek után kutattunk, mert szent meggyőződésünkké vált; muszály, hogy megismerje a nagyvilág a mi tudásunkat és zsenialitásunkat, a mi nagyságunkat és felülmúlhatatlanságunkat, na és persze országszerte elhíresült szerénységünket! Szó mi szó (na ez még nem a nóta!), elkezdtük lázasan inni a pálinkát meg böködni a térképet, oszt' ahová az ujjunk mutatott, oda mentünk. GPS kordinátákat betáplálni, pakolás Moszkvicsba sok pálinka, sör, bor, és még több pálinka, meg az UAZ-ra üstház, rendfa, hastok oszt szevasztok! Ebból csak egyszer lett kisebb bonyodalom, nevezetesen amikor Jóska (nálunk nem "egy Jóska van a faluban...") bökött az ujjával. Hiába próbáltuk rábeszélni, hogy bökjön újra, hajthatatlan volt, és makacsul ragaszkodott hozzá, hogy "deigenis odamennyünk azárgyélusát avilágnak!", így hát nem volt mit tenni, megpróbálkoztunk a lehetetlennel. Irány Siófok, a parttól kb. 1,5 kilométer. Nem-nem! Nem a szárazföld irányába. Befelé! A jégen! Amikor a GPS sipolt, hogy a helyszinen vagyunk, akkor kezdett éledezni Jóska, aki harcban állt és erős földi támogatást kért. Két földije támogatta, mivel útközben Ő vigyázott a pálinka-készletünkre, és az nagyon megviselte.  ...hát kábé ennyire! Szóval ahogyan kezdett tisztulni az ég is meg a Jóska is, Ő megállt, körülnézett, majd csendesen így szólt; "Húzzunk el innét, lepra egy hely ez b***meg, sehol egy ku***va fa vagy bokor, ahol hu***ozni lehetne!...". Majd lemondón legyintett, lassan megfordult és hozzátette; "...meg a járda is ku***vára síkos". Azzal megint előre bicsaklott a feje, jelezve, hogy innentől megint elfogadja a baráti támaszt... Aztán már csak néhány órát vett igénybe, amíg kimagyaráztuk az őrsön, hogy mit kerestünk a befagyott Balaton jegén egy üstházzal meg a többi kellékkel, és különösen nagy teljesítményt igényelt elmagyarázni a rendőr-őrmesternek, hogy az az "erősen alkoholos befolyásoltság alatti állapotúnak tűnő állampolgár" nem őrá értette, amikor vagy százszor ordította, hogy "de én fogom leszúrni! de én ölöm le!" meg hogy "kifolyatom a disznó vérét!". Nem értem azóta sem, hogy miért érthette magára ezeket az őrmester...? Nagydarab, kövér, pirospozsgás és duciképű fiatalember volt, olyan tömpe orral és azzal a mély, gurgulázó hanggal... Amikor végre elengedtek bennünket és már az autóban ültünk, szórakozottan forgattam a kezemben az esetről felvett jegyzőkönyvet, a pillantásom néha a papírra esett, aztán egyszerre csak hangosan felröhögtem. A jegyzőkönyvet az őrmester is aláírta a bélyegző mellett, a megfelelő helyen. Kiskondás volt a családneve... Hát ilyenek estek meg velünk, ha a Jóska bökött az ujjával. Szép volt, (talán) igaz se' volt!"

...

Visszatérve - a jégről - a valóság talajára, a többszöri Napkori kalandtúránkat lecseréltük, és megcéloztuk Újszentmargitát! Hiába gondolják, hogy a távolság miatt, nem! Az az 50-70 km. már igazán nem oszt, nem szoroz, bár egyszer a Jóska kiszámolta, hogy hány felest takarítunk meg NEKI, ha "csak ide a szomszédba" megyünk, de attól nem hatódtunk meg. Nem. Egyszerűen csak új helyszineket, új szokásokat akartunk megismerni, mert már az első alkalmakkor egyetértettünk abban, hogy milyen jó is lenne, ha egyszer kis falunkban, Darányban is rendezhetnénk böllérversenyt! És ehhez tanulni kellett, vándorolni kellett, nélkülözni és lemondani kellett, szenvedni és gyötrődni kellett, és mielőtt ezeket az utolsó maszlag-szavakat feldolgozná az igen tisztelt agyuk kijelentjük, hogy természetesen nagy kedvvel és nagy lelkesedéssel tettük mindezt! És amit talán sokan nem hisznek el; a magunk örömén és talán a magunk szórakozásán túlmenően igenis! hogy településünk jó hírnevének öregbítéséért is. Elsősorban azért!

Ez egy olyan inasos- bolondos oldallá sikeredett, de ami komoly belőle, az nagyon is komoly; az említett két helyszin, Napkor és Újszentmargita, valamint böllérbandánk megfogalmazott célja! No, Isten áldja, szívesen vesszük, ha széjjelnéz a többi bejegyzésben is!

 

Cikkek

Beszámoló a Napkori versenyekről

2012.01.07

 

Újszentmargita - Múlt, jelen és jövő

2012.01.08

 
 

 

Profilkép


FaceBook



Nyársat dugtak


Elérhetőség

Admin: Somogyi Gábor

+36 70 313 7909

oldsoma@freemail.hu

Statisztika

Online: 1
Összes: 52865
Hónap: 628
Nap: 15

Levelezőlista